′′ Átlovagolok a halál árnyékának völgyén
És nem félek a gonosztól, mert vak vagyok az egészhez." Diavel Rider
23 nap COVID pozitiviás után első munkahetem végéhez közeledik.Délelőtt 11.-re totál elfáradtam minden nap.Este hétkor egyszerűen le kellett feküdnöm aludni...Borzasztóan gyenge vagyok még.
Mi sem változott a kórházban,sőt egyre roszabb lett.Betegek jönnek apró,egyáltalán nem sürgős dolgokkal.Kiteszik magukat és minket a fertőzésnek.Minden egyes kontakt és ellátás egy új lehetőség a megfertőzöttségre...
Készítettek egy tesztet,amely kimutatja átestünk e vírusfertőzésen és azt is,hogy van e némi védettség,vagyis ellenanyag a vérben.Egyszerre hatan voltunk betegek,abból csak nekem jelzte a rendszer az ellenanyag jelenlétét.Igaz én voltam a legsúlyosabb tünetekkel otthon.Nem hiszek a védettségben,a külföldi szaklapok egyértelműen leírják,hogy nem kapunk védettséget.
Viszont ami csodás és kedves dolog,hogy a betegeim kerestek és folyamatosan érdeklődtek telefonon mikor leszek?Többen meg is érkeztek már a héten és nagy örömömre szépen javulnak a krónikus sebeik.Nagyon féltem,hogy 3 hét visszavetheti a gyógyulásukat.
Kollégáim nagy része hihetetlen cuki volt,megöleltek,megpusziltak,örültek.Persze e miatt állnom kellett a kolléganők nyilait,amit az irigység és féltékenység küldött...
Maradok vak,megyek tovább...Mind ezt teszzük...Csak lépésenként előre és feldatról-feladatra keresve a megoldást,segítségként megragadva az élet minden apró örömét...
2020.11.20. Balogh Gabriella
