„A sötét éjszaka - dióhéjba zárt nappal.” Anton Pavlovics Csehov

Nappal aggódunk, rohanunk, gyorsan ölelünk, gyorsan kávézunk, nem úgy a teázás szertartása. Azt nem lehet gyorsan, aki teával ébred, korábban ébred,és így kezdve a napot főleg jó időben, de télen is kinéz a szép hegyekre, melyek látványa mindig más és gyönyörűen feltölti a  lelkem…

Most éjfélkor tűnődve azon miért ébredtem fel? Miért nem vagyok álmos?

Valóban „dióba zárt nappal”. Csehovnak igaza van, hisz egy zárt világa lelkünknek.

Mindig ott vannak a nappali elképzelések, esetleg gondok, vagy jó, kedves, finom érzések töltenek el a nappal irányából.

Különösen erősen érezhető ez, ha várunk valakit, vagy egy élet eseményt…

A különbség csak annyi, hogy éjjel nem engedem magam stresszelni a nappalok miatt.

Ha fent vagyok, viszonylag éberen hálásan megköszönöm azoknak az embereknek, akik rám gondolnak, segítenek, hasznosnak találják a munkám.

Hálás vagyok nektek keveseknek, akik szerettek engem, pedig nem túl könnyű tudom én…

Az éjszakába zárt nappalomban nagyon örülök, hogy a betegségem ideje alatt sok év után megölelt a fiam.

Hogy vizet hozott nekem és bár vizsgára készül, ír üzeneteket. Nagyon nagy dolog számomra, óvatosan türelmesen várom a közeledését, nem lépek túl határokat.

Az én felnőtt fiam, ha csak ennyire is kapom vissza, már boldog érzés számomra.

De mind tudjuk, ha életünk egy része rendeződik, a többi hatványozottan lezúzhat minket…De erről most nem írnék.

Szerelem? Sok szép emlék, hála azoknak a keveseknek, akik megmutatták, tudok érezni. Csak megszoktam az önállóságot, a magam világát.

A kreativitás szépségét és kihívásait, a munkában és magánéletemben is.

Színes, kerek életem volt eddig. Igazi jó emberek a barátaim.Törődünk egymással.

Barátok nélkül, vajon mit zárna be Csehov diója? Rá gondolni is rossz.

Tudjátok hány éves vagyok, de valaki más bújt meg az elmémben, gyors gondolkozású, kacagni szerető, segíteni szerető már most kicsit fura felnőtt nő, aki nem találja a rászabott piros cipellőit, hogy ha összeütöm a sarkam, legyen 4 hónappal több! :)

De ne legyen, ezt a feladatot tanulásra kaptam.

Akkor profitáljunk belőle!

Az élet lassabb lett, festek, kézműveskedem, írok újra, ontom a bemutatkozó álláskereső e-maileket.

Még picit fent leszek, vajon lecsendesedtem? Fej vagy írás? Szerencse kérdése.

A volt Főnököm mondta mindig:” Gabi lassulj le, a másik ember az első mondatodon filózik, te már előrébb vagy minimum öt gondolattal. Várd meg az embereket!”

Nem érzem a kort, igyekszem igenis pörögni minél előbb, de mégis:

Jeszenyin jut eszembe. A kék tűzeső hamu lett verse:

A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.

Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.

Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!

Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.

Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

2022.09.26. Balogh Gabriella