Mint az életünkben a napok,órák,történések,cselekvések úgy szóródnak el,mint elszakad gyöngysor darabja.
Egyenként hallod ahogy koppannak a parkettán,megpróbálod elrakni,összerakni,de már soha nem lesz ugyan olyan,bármit teszel meg azért,hogy az legyen....
Lehet nem is kell az arra érdemtelen darabok után nyúlni.
Sőt!Tilos!
Tartom a szép emlékű,erős szemeket,a mosolygást hozóakat,de a gyöngysorod végül olyan kevés gyöngyöt tartalmazna,hogy karkötőnek is kevés lenne.
Nem szabad kapkodni az érdemtelenek után.
Az erre fordított megmaradt energiám vagy odaadom a tiszteletben,szeretetben tartott,becseseknek,vagy magam ajándékozom meg velük.
A gyöngyök egyre fogynak.Elértéktelenednek,már nem azt sugallják amit valaha.
Van egy több mint száz éves gyöngysorom,fekete...Gyönyörű,de talán kétszer viseltem, érzem rajta az éveket, az elvesztegetett éveket,de őrzöm rendületlenül.
"Nem túl jó móka túlságosan ismerni önmagadat,vagy legalábbis abban a tudatban élni,hogy ismered - mindenkinek szüksége van egy kis önteltségre,hogy átvergődjön az élet akadályain."
Marilyn Monroe
Zárásszóként: minden nőnek kellenek gyöngyök,amiket az élete során örömmel és büszkén visel,a darabjai pedig szeretetet,büszkeséget,öntudatot sugároznak.
Aztán majd neki adod az unokádnak...
2022.10.24. Balogh Gabriella
