Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szétszórt elmém élvezhető mellékei

Szétszórt elmém élvezhető mellékei

EMLÉKEZÉS SAJÁT RECEPT

2022. november 01. - gabibalogh

Vannak akik eredendően kerülnek az életünkbe és vannak akik betolakodnak,hogy
szét zúzzák az önbecsülésünk és ön erőnk.
Akik nem vagytok velünk,vagy nagyon szeretünk/szerettünk és fehér rózsával rakom körbe a mécseseket.Emlékeitek,szavaitok,gondolataink ébren bennünk élnek velük kapcsolatban.
Nem is hagynám el őket,őrizlek benneteket a lelkemben,szívemben.Külön helyetek van ott.
Viszem tovább szokásaitokat.Jót ,rosszat egyaránt.

Akik támadóan lépnek fel ellenünk azok az élők.Mi hajtja őket?Irigység,bosszú,becsvágy,irántam meglévő utálat?
Tegyük mérlegre közületek ki vétkezett nagyobbat mint én.
A becsületet,lelket,szerető gondoskodást pénzzel kiváltani,fenyegetéssel kiváltani nem lehet!

Nem írom le sorban kire emlékezem ma...Ők tudják,úgysem egy napos feladat,hisz míg élek velem élnek ők is.

Nem kell Halloween,csak csöndes emlékezés.
DE nem kinevezni egy napot,az emlékek,a beszélgetések,az irántunk való szeretet örökké elkísér minket.

Békés napot mindenkinek vallástól ,hittől,meggyőződéseikkel együtt!
Emlékezzetek,ünnepeljetek,szeressetek!Vigyetek magatokkal minden jó érzést,rázzátok le magatokról a rosszakat!

2022.11.01. Balogh Gabriella

311203350_473313611483222_7479725205042735938_n.jpg

Gyöngyökről...

Mint az életünkben a napok,órák,történések,cselekvések úgy szóródnak el,mint elszakad gyöngysor darabja.
Egyenként hallod ahogy koppannak a parkettán,megpróbálod elrakni,összerakni,de már soha nem lesz ugyan olyan,bármit teszel meg azért,hogy az legyen....
Lehet nem is kell az arra érdemtelen darabok után nyúlni.
Sőt!Tilos!
Tartom a szép emlékű,erős szemeket,a mosolygást hozóakat,de a gyöngysorod végül olyan kevés gyöngyöt tartalmazna,hogy karkötőnek is kevés lenne.
Nem szabad kapkodni az érdemtelenek után.
Az erre fordított megmaradt energiám vagy odaadom a tiszteletben,szeretetben tartott,becseseknek,vagy magam ajándékozom meg velük.
A gyöngyök egyre fogynak.Elértéktelenednek,már nem azt sugallják amit valaha.
Van egy több mint száz éves gyöngysorom,fekete...Gyönyörű,de talán kétszer viseltem, érzem rajta az éveket, az elvesztegetett éveket,de őrzöm rendületlenül.
"Nem túl jó móka túlságosan ismerni önmagadat,vagy legalábbis abban a tudatban élni,hogy ismered - mindenkinek szüksége van egy kis önteltségre,hogy átvergődjön az élet akadályain."
Marilyn Monroe
Zárásszóként: minden nőnek kellenek gyöngyök,amiket az élete során örömmel és büszkén visel,a darabjai pedig szeretetet,büszkeséget,öntudatot sugároznak.
Aztán majd neki adod az unokádnak... 
2022.10.24. Balogh Gabriella
img_3953.jpg
img_3951.jpg

Saját erőből...

"Aki saját erőből önmagának urává válik, az olyan, mint a sarkcsillag: mozdulatlan, és a Világmindenség őkörötte kering."
Konfucius
Igazából nem mozdulatlan,mert az önerőt és mozdulatlanságot nem alanyi jogon kapjuk/kapják.
Nap mint nap megharcolnak érte magukkal és másokkal.
Csak erőszakmentesként,nem veszteségként élve a dolgaikat.
Néha bizony elég lenne már a próbatételekből...
Királyfira sem várunk...
Mert ugye,hogy az életben kevés a rózsaszín lufi? :)
2022.09.30. Balogh Gabriella
fd6049e005609864155445376d273902.jpg

Együtt gondolkozásra hívlak benneteket!

Mi a véleményetek arról,hogy egy ember egyszerre lehet kiemelten empatikus, és mégis hiányozhat belőle az empátia bizonyos emberek, helyzetek, történések esetén?

Ma hajnalban ezen tűnődtem. Mert igen, szerintem létezik ilyen ember.

A magam esetében arra jutottam,hogy hagyom reagálni a lelkem,az ösztöneim mindkét esetben, akkor is ha nem vagyok büszke a másodikra.

A második sokszor akut érzés, aztán átgondolom és egyfajta "udvarias" empátiára képes vagyok.
Néha az ilyen esetekben ellensúlyozom: elnézést kérek, stb.

Vajon képes kihalni/ törlődni az empátia képessége?
Vajon mennyi negatív hatás kell ahhoz?
Ha "törlődik" is,vajon nem marad meg a hiányának érzése örökre?
Még ha ezekben az említett ritka esetben is?

Tudom,egyszer fent vagyunk, színekkel és minket feldobó különleges gondolati világban és illat orgiában...
Míg máskor fura köd van körülöttünk,amiből önerőből távolodunk el,sokszor nehéz úton,remélve az előző kellemes érzéseket,tiszta lelkiismeretet,még ha hibáztunk is.

Nos veletek előfordult ilyen? Érdekel a véleményetek!
Köszönöm!

2022.09.30. Balogh Gabriella

c5382d44f309a8c88a53e2dfe20cf4bf.jpg

..."és soha nem hoz vissza semmit"..

"Az élet olyan, mint a víz: csak folyik, egyre folyik,
soha nem áll meg egy pillanatra sem,
hanem magával ragad mindent, ami beleesik,
magával ragadja valahová,
amit az ember úgy hív, hogy "örökkévalóság".
A percek, órák, napok, évek, álmok, megvalósítások,
kudarcok és emlékek... minden, amiből az ember
élete és szíve és lelke felépül... csak viszi,
és soha nem hoz vissza semmit."
Wass Albert
Nos én remélem,van amit visszahozhat.
Jót is rosszat is,ha másképp nem a patak partján megakadnak egy kis papírcsónakként,
emlékezünk rá,jó szívvel,aztán elengedjük,vagy hagyjuk elsüllyedni.
2022.09.28. Balogh Gabriella
278197226_7254578071279756_4070345552373397279_n.jpg

Az éjszaka misztériuma

„A sötét éjszaka - dióhéjba zárt nappal.” Anton Pavlovics Csehov

Nappal aggódunk, rohanunk, gyorsan ölelünk, gyorsan kávézunk, nem úgy a teázás szertartása. Azt nem lehet gyorsan, aki teával ébred, korábban ébred,és így kezdve a napot főleg jó időben, de télen is kinéz a szép hegyekre, melyek látványa mindig más és gyönyörűen feltölti a  lelkem…

Most éjfélkor tűnődve azon miért ébredtem fel? Miért nem vagyok álmos?

Valóban „dióba zárt nappal”. Csehovnak igaza van, hisz egy zárt világa lelkünknek.

Mindig ott vannak a nappali elképzelések, esetleg gondok, vagy jó, kedves, finom érzések töltenek el a nappal irányából.

Különösen erősen érezhető ez, ha várunk valakit, vagy egy élet eseményt…

A különbség csak annyi, hogy éjjel nem engedem magam stresszelni a nappalok miatt.

Ha fent vagyok, viszonylag éberen hálásan megköszönöm azoknak az embereknek, akik rám gondolnak, segítenek, hasznosnak találják a munkám.

Hálás vagyok nektek keveseknek, akik szerettek engem, pedig nem túl könnyű tudom én…

Az éjszakába zárt nappalomban nagyon örülök, hogy a betegségem ideje alatt sok év után megölelt a fiam.

Hogy vizet hozott nekem és bár vizsgára készül, ír üzeneteket. Nagyon nagy dolog számomra, óvatosan türelmesen várom a közeledését, nem lépek túl határokat.

Az én felnőtt fiam, ha csak ennyire is kapom vissza, már boldog érzés számomra.

De mind tudjuk, ha életünk egy része rendeződik, a többi hatványozottan lezúzhat minket…De erről most nem írnék.

Szerelem? Sok szép emlék, hála azoknak a keveseknek, akik megmutatták, tudok érezni. Csak megszoktam az önállóságot, a magam világát.

A kreativitás szépségét és kihívásait, a munkában és magánéletemben is.

Színes, kerek életem volt eddig. Igazi jó emberek a barátaim.Törődünk egymással.

Barátok nélkül, vajon mit zárna be Csehov diója? Rá gondolni is rossz.

Tudjátok hány éves vagyok, de valaki más bújt meg az elmémben, gyors gondolkozású, kacagni szerető, segíteni szerető már most kicsit fura felnőtt nő, aki nem találja a rászabott piros cipellőit, hogy ha összeütöm a sarkam, legyen 4 hónappal több! :)

De ne legyen, ezt a feladatot tanulásra kaptam.

Akkor profitáljunk belőle!

Az élet lassabb lett, festek, kézműveskedem, írok újra, ontom a bemutatkozó álláskereső e-maileket.

Még picit fent leszek, vajon lecsendesedtem? Fej vagy írás? Szerencse kérdése.

A volt Főnököm mondta mindig:” Gabi lassulj le, a másik ember az első mondatodon filózik, te már előrébb vagy minimum öt gondolattal. Várd meg az embereket!”

Nem érzem a kort, igyekszem igenis pörögni minél előbb, de mégis:

Jeszenyin jut eszembe. A kék tűzeső hamu lett verse:

A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.

Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.

Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!

Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.

Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

2022.09.26. Balogh Gabriella

equinox-2194645_1280.jpg

 

 

 

 

 

PAPÍR HAJÓK – Csak, mint az életben.

Hogy jutott eszembe egy papír hajót összehasonlítani az életemmel?

Mert teremtjük kézzel, mert csodás játék. Annak idején a kisfiam úgy tanult WC.-be pisilni, hogy beledobtam egy kicsi papírhajót és torpedósan, ha ügyesen ment rá az „anyag” elsüllyedt, mi meg éljeneztünk. Illetve akkor már csak én.

 

Most más elgondolásból írok róluk.

Elsőképpen az elkészítés, hajtogatás nyugtató és szellemileg le „offol”.Szép színesek, ha festek is rá, ötletek határa a csillagos ég…"…Non est ad astra mollis e terris via".

 

Színesek, ha akarom, ha nem tegnapi Népszava. �

Ha minden papírhajóra hajtogatás előtt ráírnék egy elengedni való rosszabb dolgot az életemből, garmadám lenne a hajókból. Egyébként is szeretem a hajókat.

Ha kívánunk valamit engedjük egy-egy kívánságunk formájában, amikor a vízre helyezzük őket…

Egyfajta meditálás, relaxálás=feltöltődés!

Ha pedig egy kívánság teljesül? ÖRÖM!

„Az öröm megtöbbszöröződik, ha barátokkal lehet megosztani, a fájdalom azonban csökken. Ez az élet.”

Robert Anthony Salvatore

Lesz papírhajó, amit könnyezve engedsz a vízre, lesz ami

mosollyal tölti el az arcod…Egyik nélkül sem szabad élni.

Nem táplálom a haragot, megőrzöm a szép emlékeket.

 

Ma talán több száz hajót kellene hajtogatnom, de talán egyszer elég lesz egy is…Remélem.

Nem titok, nehéz élethelyzetben vagyok, de nem adom fel!

Nos hajtogassunk…

2022.09.24. Balogh Gabriella

 

pexels-photo-9053007.jpeg

"GYÖKEREK NÉLKÜL NEM LEHET REPÜLNI"

"GYÖKEREK NÉLKÜL NEM LEHET REPÜLNI" Bert Hellinger

3 generáció női tagjai a családunkban,Nagyim,Anyum és én...
Arra jöttem rá,és el kell fogadnom,hogy a család és elődeink,nagy súlyokkal terhelik meg a kis hátizsákunk,amit naponta hordunk.
Rettenetesen nehéz ezektől a terhektől megszabadulni,de ha meg akarunk békélni magunkkal,könnyebb lélekkel szeretnénk élni,elfogadni azt a sors vonalat amit kaptunk,a legnehezebb feladat amit csak el tudok képzelni,meg kell engednünk magunknak a kövek/terhek lassú,de biztos letételét.
Nem kell elődeink sorsát hordoznunk,de bennünk van.
Nem szabad haragot,neheztelést tartogatni a szívünkben úgy,hogy naponta a szőnyeg alá söpörjük és zajt csapunk a fejünkben,hogy ne halljuk az erre vonatkozó gondolatainkat...
3 nő,3 nehéz sors...Bár a fiam megtörte a női vonalat a terhek ugyan úgy rá is szálltak.
Nagyon kedves nekem Réka,aki mindig megpróbált a családállítás irányába terelni.Soha nem mertem megtenni,úgy mellkasból/gyomorból.
Így egyedül kell felismeréseket,megnyugvást találnom,és megengedni magunknak/magamnak a megbocsájtást.
Néha hangosan ki sem mondva,csak lelkemben tudni,és másként viselkedni.
Kemény munka,kemény szembesülések,sok egyedül töltött idő,de elkezdtem közelíteni feléjük...
Remélem egyre jobban és jobban fog menni...
Már nem kellenek szárnyak,hiszen azok mindig is voltak,csak nem mindenki láthatja...
"Ha egy reggel az ember felébred, és észreveszi, hogy a szívéből eltűnt a düh, eltűnt a sérelem, akkor szerintem hálás lehet.
Akkor a világmindenség megengedte,hogy megbocsásson."
Feldmár András
2022.08.14. Balogh Gabriella
img_3718.jpg

 

NE SIETTESD AZ ÉLETET…

„Az élet értelme csak élni. Annyira egyértelmű, annyira nyilvánvaló és ilyen egyszerű. És mégis,mindenki nagy pánikban rohan,mintha valamit saját magunkon kívül akarnánk elérni. ” Alan Watts brit filozófus

Természetesen fontos a belső nyugalom és béke megteremtése,e nélkül nem tudnánk átvinni a mindennapokat. De ugyan olyan fontos a nevetés,én nem igenlem azokat, akik nem adják meg a test örömeit,a gondolkozás fontos igen!

De ne várjunk arra, hogy Istenem mikor érek már célba?!

Határozzuk meg a célt,de addig is míg teszünk érte,hogy elérjük, hiszem a szerencse azokhoz szegődik,akik tesznek érte…Én pedig szerencsés ember vagyok.

Addig is élni kell a mindennapok apróságait,klassz dolog ha ezek pozitív élmények,raktározzuk el őket.

De most tanulom,hogy rengeteg rossz élmény és tapasztalás jut a mindennapokra,főleg ha épp nehéz helyzetbe kerültem.

Ilyenkor eltűnnek a „barátok”,akiket te töltöttél fel, bátorítottad,erődet adtad nekik…Könnyű levél, könnyen száll a levegőben,céltalanul, talajtalanul.Minden jót kívánok nekik, de el kell őket engedni, küldeni, végleg…

Ugyan akkor meglepő helyekről kapsz támogatást,mint lélekben,mint fizikálisan.

Nem titok,hogy állást keresek.

Pihentem kicsit,aztán felbecsültem az értékem.

Ezzel és a szakmai tudásommal kivárhatom a magamnak megfelelőt.Mert az eljön, amikor elérkezett az időm rá. Már most azt tapasztalom, hogy az ilyen embereknek megadják,amit kérnek, hamarabb mint a bizonytalanoknak, magukat rossz értékrendben kezelőknek.

Nem kell sok ajánlat,nem kell végig rohanni naponta 50 helyre a várost.Kevés de kitűnő ajánlatot kaptam.Most a mérlegelés időszaka következik.

Addig is ÉLEK!

Hasznossá teszem magam mind a magam,mind mások életében…Problémákat oldok meg családi szinten, értékeket keresek és azt is adok azoknak,akik túl látnak az anyagiasság szintjén.

Nem minden a sok tízezres étterem,a luxus autó,ha kell és itt az ideje szerényebben is lehet kivételes élményekben részünk.Akik ezt tudják és értékelik,őket keresem,velük szeretném körbe venni magam.

Új dolgokat próbálok ki és tanulok meg…Elkezdtem festeni, varrni, olvasok minden nap és relaxálok,ahogy épp a lelkem és napom engedi.Nem minden napunk ugyan olyan befogadó…

Élvezem amit csinálok,kicsit sem siettetek semmit, különösen nem az élet folyását…Élvezem a lelassultabb, de szerényebb életem,napról napra erősebb leszek és tisztábban látok.Ami olykor igen fájdalmas is lehet.

Kívánom mindenkinek,hogy legyen bátorsága megtapasztalni a lusta reggeli teázást a kanapén a teraszon,a könyvek adományait a léleknek és az új tevékenységek örömeit.

Olyan gyorsan múlnak az órák,napok és hetek…Kitöltöm őket, megélem és élvezem…

2022.08.12. Balogh Gabriella

298433962_7878876838821286_1766673010931351070_n.jpg

süti beállítások módosítása