Mi a véleményetek arról,hogy egy ember egyszerre lehet kiemelten empatikus, és mégis hiányozhat belőle az empátia bizonyos emberek, helyzetek, történések esetén?
Ma hajnalban ezen tűnődtem. Mert igen, szerintem létezik ilyen ember.
A magam esetében arra jutottam,hogy hagyom reagálni a lelkem,az ösztöneim mindkét esetben, akkor is ha nem vagyok büszke a másodikra.
A második sokszor akut érzés, aztán átgondolom és egyfajta "udvarias" empátiára képes vagyok.
Néha az ilyen esetekben ellensúlyozom: elnézést kérek, stb.
Vajon képes kihalni/ törlődni az empátia képessége?
Vajon mennyi negatív hatás kell ahhoz?
Ha "törlődik" is,vajon nem marad meg a hiányának érzése örökre?
Még ha ezekben az említett ritka esetben is?
Tudom,egyszer fent vagyunk, színekkel és minket feldobó különleges gondolati világban és illat orgiában...
Míg máskor fura köd van körülöttünk,amiből önerőből távolodunk el,sokszor nehéz úton,remélve az előző kellemes érzéseket,tiszta lelkiismeretet,még ha hibáztunk is.
Nos veletek előfordult ilyen? Érdekel a véleményetek!
Köszönöm!
2022.09.30. Balogh Gabriella
