Hogy jutott eszembe egy papír hajót összehasonlítani az életemmel?
Mert teremtjük kézzel, mert csodás játék. Annak idején a kisfiam úgy tanult WC.-be pisilni, hogy beledobtam egy kicsi papírhajót és torpedósan, ha ügyesen ment rá az „anyag” elsüllyedt, mi meg éljeneztünk. Illetve akkor már csak én.
Most más elgondolásból írok róluk.
Elsőképpen az elkészítés, hajtogatás nyugtató és szellemileg le „offol”.Szép színesek, ha festek is rá, ötletek határa a csillagos ég…"…Non est ad astra mollis e terris via".
Színesek, ha akarom, ha nem tegnapi Népszava. �
Ha minden papírhajóra hajtogatás előtt ráírnék egy elengedni való rosszabb dolgot az életemből, garmadám lenne a hajókból. Egyébként is szeretem a hajókat.
Ha kívánunk valamit engedjük egy-egy kívánságunk formájában, amikor a vízre helyezzük őket…
Egyfajta meditálás, relaxálás=feltöltődés!
Ha pedig egy kívánság teljesül? ÖRÖM!
„Az öröm megtöbbszöröződik, ha barátokkal lehet megosztani, a fájdalom azonban csökken. Ez az élet.”
Robert Anthony Salvatore
Lesz papírhajó, amit könnyezve engedsz a vízre, lesz ami
mosollyal tölti el az arcod…Egyik nélkül sem szabad élni.
Nem táplálom a haragot, megőrzöm a szép emlékeket.
Ma talán több száz hajót kellene hajtogatnom, de talán egyszer elég lesz egy is…Remélem.
Nem titok, nehéz élethelyzetben vagyok, de nem adom fel!
Nos hajtogassunk…
2022.09.24. Balogh Gabriella
