"És azt mondta az Isten: "Szeresd ellenségeidet" - én engedelmeskedtem neki, és elkezdtem szeretni magamat."
Kahlil Gibran
Igen,így igaz.Még nem megy tökéletesen,de újra és újra próbálom,csinálom,ismétlem.
A kis sikereimnek is örülök.
Kevés,de csodás barátokkal és segítő szándékú,kedvességgel,szeretettel felém forduló emberekkel körülvéve...
Tényleg igaz az a szeretet soha nem onnan jön ahonnan várnám,vannak meglepetések.
Ugyan akkor van látszat szeretet, és irigység és amit ami napig nem fogok megérteni.
Június 30.-tól felmondtam a munkahelyemen.Igen munkanélküli vagyok.
De leróttam a tartozásom a lelkiismeretem,a társadalom,és az emberek felé.
Pokolban dolgoztam,200%.-on és néhány betegen kívül senki nem köszönte meg.Tudtak volna segíteni,de nem tették.
Nem akarok így élni.A szakmát nem hagyom el,de a törpe diktátor által bevezetett intézkedéseket rajtam többet nem foganatosítják!
Most épülök,erősödöm lelkileg és testileg is.
Gondolatmentes fél órákat tartok.Szépítem a környezetem,amit eddig nem tudtam idő hiányában.
Lassan lazul a váll,a lélek,a gondolatmenetem.
Festegetek,rajzolok,ez utóbbit jobban szeretem,varrok,igen újra,persze csak beveszek a ruháimból mert fogyok.
Miniben járok,rendes ruhában,nem munkaruhában életem minden napján...
Szóval beszélgetek magammal.Még mindig olyan vagyok mint a Duna parti kő.
De apró lépésekkel elkezdtem igazán szeretni magam...
Balogh Gabriella 2022.07.08.
