Szomorúan látom,hogy a napokban megszavazott egészségügyi törvénybe foglalt átvezénylésre való kötelezettség miatt át kell értékelnem és gondolnom az eljövendő életem lehetőségeit és nehéz döntések meghozatalára kényszerülök.

A lehetőségeim és a tervezhető jövőm ezennel megszűnik.

Annak ellenére,hogy 14 éves korom óta aktívan dolgozom az egészségügyben.Viccesen hangozhat,de már 5 éves korom óta gyengém a betegellátás,igaz a macijaimon és a háziállatokon kezdtem a „praxist”.

14 évesen elértem,hogy a helyi akkor még körzeti orvosi rendelőbe mehessek szünidőben dolgozni.Képzelhetitek milyen hatalmas feladatokat kaptam,de volt fehér köpenyem és lelkesedésem…

Ez a lelkesedés töretlenül megmaradt,mai napig is tart.Szerelem ez a nehéz napokon is és hivatás.Még akkor is ha az életünk időnként színtiszta szívatás. :)

Bár a DOTE hely hiányában nem fogadott,de pontjaim alapján megfeleltem.Vártam a következő felvételi évet.Elhelyezkedtem a II.-es Sebészeti Klinikán frissen végzett egészségügyi szakközépiskolai végzettséggel.Akkor még ez a végzettség jelentett valamit.Nem álltunk bénán a betegágynál,alkalmasak voltunk igazi feladatok ellátására.Mi sem bizonyítja jobban,mint az,hogy 2 hét után betuszkoltak az intenzív osztályra,azzal a címszóval,hogy fog ez menni nekem…Ment.

Egy idő után nyilvánvalóvá vált számomra,hogy nem terhelhetem az engem egyedül nevelő Anyum még 6 év egyetemi évek alatti rólam való gondoskodással.

Így munka mellett haladtam előre.Egy kis kitérő után a boldog,független 18-20 éves felelősség mentes világomba bizonyossá vált újra és újra,hogy számomra nem létezik más út,csak az egészségügy.

Idegsebészeti Intézetbe kerültem,ahol 2 hónap nővér munka után,az Osztályvezető főorvos,aki szintén Szabolcsból származott,ily módon "atyámfia" volt közölte velem,hogy te ennél okosabb vagy!

Kézen fogott,bevitt a műtőbe az aneszteziológus Főorvosnő elé és közölte,hogy itt ez a gyerek,mit szólnál,ha neked dolgozna?S így lett.12 év altatás agy és gerincsebészeti műtétek mellett,akár néhány órás babákat is figyelembe véve.Iskolák elvégzése munka mellett...

Imádtam minden percét és mivel pontos vagyok,maximalista és megoldás kereső,nagyon jól ment.Mégis csinos huszonéves nőként idősebb,családos kolléganők között dolgozni nem volt könnyű.A kicsinyesség és a felém irányuló féltékenység arra késztetett,hogy munkahelyet váltsak.

Ismét csodálatos helyre kerültem.Egy anyavédelmi központba,ahol még erősebb volt az életvédelemre való törekvés a napi aneszteziológiai munka mellett.Kis kollektíva volt,imádtam ott dolgozni.De az akkori „egészségügyi reformok” és az MSZP.-s Szolnoki Andrea felszámoltatta a kis kórházat és szociális intézménnyé alakította,minden küzdelmünk ellenére.

Ekkor úgy hozta a sors,hogy probléma megoldó képességem és szakmai tudásom látva egy  több mint 6 milliárdos magán kézben lévő orvostechnikai cég tulajdonosa lehetőséget látott bennem.

Elhívott magához dolgozni és rám bízta az ápolási eszközök a kölcsönzési szolgáltatásának bevezetését,nem csak a kórházakba,hanem a magán személyek részére is.Utóbbinak még híre sem volt addig Magyarországon.

Mivel itthon ennek nem volt kultúrája,minden nekem kellett kialakítani,felépíteni és kitalálni.A legkisebb dologtól,a legszéleskörűbbig.

Nagyon szerencsés ember vagyok, mert a meglévő tudásom kiegészíthettem marketing,kis mértékben média,tárgyalástechnika,árajánlatok,szerződések és pályázat írások és kezelések tapasztalataival.

Büszke vagyok arra,hogy úgy tudtam végezni ezt a munkát,hogy az egyértelműen bevétel orientált környezetben is szem előtt tudtam tartani a beteg emberek érdekeit és szükségleteit.

Sikerült addig elmennünk,hogy az OEP,Egészségügyi Minisztérium 1,5 milliárd Ft.-ot különítettek el és kiírtak az ápolási eszközök kölcsönzésére vonatkozó pályázatot a sok éves munkánknak köszönhetően.

Az már más kérdés,hogy nem hirdettek eredményt és elegánsan átcsoportosították az elkülönített összeget a gyógyászati segédeszköz kasszába.A politika az politika…

12 év együttes munka után váltak szét útjaink.

Most 5 éve egy budai kórház sebészeti rendelőiben dolgozom.Ügyes macskaként talpra esve,a mellett az ösvény mellett haladva,hogy nekem izgalom kell és az,hogy legyen friss vér. :)

Nagyon szeretem ezt a munkát is.Sikerként könyvelem el a jó betegkapcsolataim,a kapcsolati tőkém átszervezését jelenlegi munkakörülményeim mellé.

Értem itt az alatt,hogy ennek köszönhetően a hozzánk jövő krónikus sebekkel küzdő betegek teljesen ingyen juthatnak az általunk gyógyulásukhoz legmegfelelőbb,kiemelten jó minőségű és hatású,új generációs intelligens kötszerekhez…Minden a háttérben sok szervezést,rengeteg plusz feladatot igényel és elengedhetetlen hozzá a tenni akarás,na igen és az említett jó kapcsolati háló rendszer.

De most mindennek vége lehet!Elúszhat minden eddigi munkám,minden eddigi kis győzelmem az új Egészségügyi törvény egyértelmű (165 fő) megszavazása miatt.

Nem a hála pénz kivonására gondolok,ez eddig sem igazán érintett engem.Aneszteziológus asszisztensként nem is volt beteg kapcsolatom,csak rettegő,izguló meztelen embereket toltak be a műtőbe,ahol egy maszkba,sapkába rejtett arcú,de kedves hangú nőt láttak,aki abban a néhány percben ami altatás előtt és után közös idejük volt,maximálisan odafigyelt rájuk és segítette őket.Az emberek nem ragasztanak a meztelen testükre bankjegyeket és borítékokat…E mellett akár hiszitek,akár nem én nem is vártam el.

Az tény,hogy volt aki ezek ellenére is megjegyzett és be-be kukkantva  a műtő folyosó ajtaján,a kedves,szép szemű,vörös hölgyet kereste,aki ott volt amikor elaltatták.Persze nem örültem a "vöröskézésnek". :) Virágot,csokit kaptam,de főleg a kedves tekinteteknek örültem.

Érdekes,de a hála és köszönet sok alkalommal akkor is megjelent,mikor az orvostechnikai cégnél dolgoztam.Rengetegszer kaptam a hozzátartozóktól isteni sütiket és szép virágokat.Pedig ők hivatalosan fizettek a szolgáltatásokért.Mégis úgy érezték,hogy az alapján ahogyan viselkedtem velük és segítettem őket azokkal a plusz dolgokkal amit én fontosnak tartok (lásd maximalizmus),hogy meg szeretnének lepni valami finommal vagy széppel…A kollégáim nagy örömére,mert mindig megosztottam velük.

Szóval nem a hálapénz része…Nem!Nem ez érdekel!Főképp mert nem vagyok orvos!Főképp mert az én emberekhez való viszonyom nem ez  határozta meg!

A törvény azon részéről van szó,hogy ennyi év munka után,amikor találsz magadnak egy jó munkahelyet,ahol szívesen dolgozol,akkor egyrészt elveszik január egytől a közalkalmazotti jogviszonyod.Ami a lássuk be a munkánk értékéhez viszonyítva szégyenletes bérezés mellett,még azt a kis védelmet is elveszi tőlünk,amit ez a jogviszony adott.Így is nagy vonalakban bármit megtehetett velünk egy-egy hatalom mániás vezető…Módszert és kiskaput mindig lehetett találni...

DE!

Helyette ránk erőltetik az úgynevezett egészségügyi jogviszonyt.Mely elfogadását november 30.-ig megkapott szerződés aláírásával el kell fogadnunk!

Mit is kéne elfogadnunk?

Azt,hogy jogilag szinte védtelenek leszünk.Azt,hogy átvezényelhetőek vagyunk bármely intézménybe tetszés szerint 1+1 évig!Hogy félre értés ne legyen,a kórházon belüli más osztályra való áthelyezés ma is él és tesszük!Főleg a COVID helyzet miatt.Az se leány álom,de saját kórházon belül történik.

Hivatkoznak a járványügyi helyzetre indoklásképpen.De ez csak keresett és kapóra jött indok.

A munkahelyem én választom!Nem vagyok katona,sem rendvédő!Ha az akartam volna lenni,azt a pályát választom,azt vállalom!Én nem ezt vállaltam és annak amit vállaltam maximálisan és maradéktalanul,lelkiismeretem szerint eleget tettem…Sőt!Sokkal többet is,többnek is!

Hol van még olyan munkahely,ahol megmondják 6 nappal az átrendelésed előtt,hogy hétfőn Dél-Pesten kezded a munkát?Mikor te Budán laksz?Ne gondoljátok,hogy a kijelölt munkahelyedre való eljutást bármi módon támogatják,ha Budapesten belül laksz.Vidéken legtöbb helyen buszokkal oldják meg...Itt nem.

Ha nemet mondasz a vészhelyzetre való hivatkozással büntetőjogi felelősséggel számolhatsz!

Ha felmondasz és kilépsz,abban az esetben 1 évig nem kaphatsz az új helyen fizetésemelést.

Nem kérdeznek,csak utasítanak.

Milyen lehetőségeid maradtak?

Letétbe helyezed a felmondásod és összeszorult szívvel várod a következményeket.

Nincs összefogás,nem véd meg senki.Magadra maradtál!A szakmai szervezetek védelemről papolnak és arról,lépj be,gyarapítsd a taglétszámot,fogjunk össze,majd a következő mondat az,hogy a tagdíj a havi fizetésed hány százaléka!

A határok lezárva,az egészségügyi dolgozók nem utazhatnak külföldre.

Milyen megoldás marad számunkra?A pálya elhagyás.Egy egész élet során eltöltött,tapasztalt,megélt és a kis fizetés és a nehéz körülmények ellenére is szeretett,mások által meg nem becsült eddig életedben mindent jelentő pályád elhagyása.A szakmai tapasztalatod,a rátermettséged,az emberséged kikényszerített sarokba dobása…

A kérdés jogos:Mi lesz veled nővérke?

Én pedig így is,és mindenek felett büszke vagyok a munkámra!Mert ez az életem és nem élhetek nélküle...

2020.10.11. Balogh Gabriella