Mikor aktuálisabb ez a mondat,mint jelenlegi és eljövendő mindennapjainkban?

Hiszen pillanatnyilag olyan élethelyzetben élünk,amikor igazán megmutatkozik ki a bátor,ki áll ki nem csak a saját és közvetlen hozzátartozói,hanem mások,az ő számára ismeretlenek mellett is.

S igen vannak olyan emberek akik félnek felelősséget vállalni,félnek megküzdeni a lelki és testi félelmeikkel és démonjaikkal.

Akik az egoizmusuk rusnya és taszító énjét fel nem ismerik.Akik nem tudnak megküzdeni saját félelmeikkel,csak oly módon ha traumatizálnak,megfélemlítenek,bántanak másokat.

Természetes dolog,hogy önvédelembe megyünk át veszély esetén…De ha ilyenkor nem csak magam védem,hanem másokat is az a felelős és tiszta gondolkozás!

Ha nem azzal igazolom magam tehetetlenségét,hogy támadok másokat!

Ha azonban elkezdünk figyelni/védeni másokat,esetleg az ő érdekeiket és szükségeiket magunk elé helyezve,akkor talán nyugodtan alhatunk és nyugodtan lélegezhetünk...

Ez az időszak halmozottan teremtő időszaka a jó és a rossz karmának.Abban a pillanatban,hogy nem törődünk a személyes élettel és halállal,önmagunk lelki erejét is erősítjük.

Nem győzöm hangoztatni mindezt megtehetjük,kellő elővigyázatosság és védekezés mellett.

Ha ezekben az időkben nem védünk meg másokat,elfordulunk azoktól akik iránt felelősséggel tartozunk és nem tudunk elszakadni saját vinnyogó és pánikban ordítozó gondolatainktól és lelkünktől,ebben az esetben veszélyeztetünk másokat!

Nyilván tudjátok miről beszélek…Egészségügyben dolgozom…Napi szinten irányítunk betegeket tünetekkel és lázzal a megfelelő helyre és ellátásra.Igen,a karantén osztályokra gondolok,ahonnan jó esetben 10 nap múlva hazamehet a beteg,rosszabb esetben a komoly tünetekkel és szövődményekkel rendelkező betegek ellátási osztályára kerül.Tény,onnan néhányak már nem kerülnek haza sohasem…

Szándékosan nem használom a mindennapokban unalomig kántált elnevezéseket és szavakat!Mindenki tudja miről írok.

Kérdezem én:Nagy ár e 15 perccel tovább várakozni egy rendelő előtt,ahová korlátozott számban engednek be betegeket annak érdekében,hogy megfelelő legyen a bent várakozók közti távolság?Hogy folyamatosan szellőztetnek,”büdös” fertőtlenítővel fújnak be minden felületet,mert az ott dolgozók csak ennyit tehetnek meg a fertőzésveszély csökkentése érdekében?

Megérdemli e az aki ott tölti a munkaidejét,hogy leordítsák és kikérjék maguknak,amikor megkérik húzzák fel a maszkot teljesen az orrukra?

Megérdemli e az ott dolgozó kismama,hogy amikor azt mondja,meg kell mérnünk a hőjét,ki kell kérdeznünk esetleges tüneteiről és addig várakozzon kint azt a mondatot,hogy „pofán foglak vágni”?

Megérdemlik e az ott dolgozók,hogy kollégájuk pozitív tesztje és egyértelmű rosszulléte esetén NE szűrjék le őket?Hogy a válasz az legyen nem tartózkodott 15 percen túl egy légtérben vele és hordták a maszkot.NEM szűrik le,a vezető nem is kéri.Meg sem kérdezi.

Az egyszer használatos maszkokat 2 óránként kellene cserélni.Ezen az időn túl már nem védenek.Se a viselőjét,se azt aki vele szemben áll.Ugyan akkor nyilatkozni kell arról egy egészségügyi intézményben kinek adják ki az egyszer használatos védőeszközöket és hányat?

Mi pedig még mindig ott dolgozunk.Azzal a sok év alatt  belénk nevelt mondattal,hogy a betegnek mindig igaza van!

A pozitív és tünetekkel otthon maradt kollégák a tünetek elmúlásával és 2 negatív teszt elvégzése után visszajönnek dolgozni.

A normál osztályon dolgozó orvosok ügyeletet vállalnak,vagy bizonyos napokon átirányítják őket a fertőzött betegeket ellátó elkülönített osztályokra…Majd visszajönnek közénk dolgozni.

S elhangzik a sajtótájékoztatón az ominózus mondat: „Az ország nem állhat le mint tavasszal!Az ország csak akkor fog leállni ha az egészségügy nem képes ellátni a feladatát…"Köszönjük!

Arról ne is beszéljünk,hogy „nem a fertőzöttek száma a mérvadó,hanem a halálozások száma.”

Mi pedig minden nap bemegyünk a munkahelyünkre,ahol a betegek,közvetlen és közvetett vezetőink is minket „tépnek” saját bizonytalanságukat leplezve és olyan kijelentéseket téve,hogy legszívesebben kirúgnának minket…Ezzel tovább nehezítik az egyébként is nehéz napjainkat …Igen csak ennyit írok a „nehéz” ellátást.

Mert nem panaszként született a poszt.Nem várunk köszönetet,pláne nem várunk tapsot…Elfogadjuk,hogy ”szemét kurvák” vagyunk akik  az ő mindenki előtt legfontosabb és "legsürgősebb" ellátásuk útjába állunk…Mit csinálunk?Veszünk egy mély levegőt és legfeljebb egymásnak meséljük el...Talán már azt sem.

S csöndben várakozunk a gyógyszertár,a bankok előtt,remegő szívvel várjuk a gyerekeinket az iskolák előtt és csöndes hálát érzünk minden olyan dolgozó ember iránt aki a mindennapi élet normális medrét biztosítja számunkra az élet bármely területén,magát éppúgy veszélyeztetve mint mi.

Minden esetben megköszönve azoknak a hozzánk érkező betegeknek akik hiszti és rosszindulat nélkül elfogadják a védekezés lehetőségeit és nem ordítanak le mindenkit.

Ami a fontos...Még tudok/tudunk nevetni...Még tudunk!Lehet kevesebbet...De tudunk!

De én beállok a viharba…Soha el nem múló hittel várom,hogy a vihar megváltozik…

2020.09.26. Balogh Gabriella