Kiegészíteném lenti idézetet azzal,hogy olyan sokat adtam az életem során,hogy elkerülöm azokat akik lelke halott,szíve fagyott ,gondoltaik ketrecbe zárva,űzött vadként keringnek,belülről rágva őket és utálva másokat,így az élteti őket,hogy tétova harapásaikkal megsértve mást vért és könnyeket látva etessék meg a bennük lakó szörnyet!
A balansztól meg kell szabadulni!Ki kell dobni,mint a homokzsákokat a léghajóból,mert lehúznak és soha nem lehetsz önmagad,míg rád akaszkodnak.
Pedig csak szeretniük kéne önmagukat,elismerni és örülni a sikereiknek és nem pénzben mérni az értéket,hanem mások segítésében,önmaguk felépítésében,ön azonosság és ön elfogadás mellett.
Aki nem örül az apró mindennapi,örömöknek,aki nem nevet minden nap elvesztegette azt a napot!Igaz,néha nagyítóval kell keresni a pillanatot,de néha spontán jön és csodásan elvakít.
A mindennapok nehezek,tele súlyos döntésekkel,arányában ezekhez kevés lélek melengető történéssel.
De én ezekbe kapaszkodom.
Kezemben a "sebész kés",lelkemben az általam leereszthető gát,ami kizár/kivág könyörtelenül mindent és mindenkit az életéből,aki fel akarja borítani a nyugalmam,vagy ártani akar nekem.
Megpróbálhatod,sokan próbálják is.
De nekik üzenem!Nehéz dolgotok lesz!
Ilyenkor csodálkozom,mit irigyel egy hónap múlva egy ötvenes,szinte napi szinten migrénnel élő nőn,aki nem dolgozik már fényes állásban,aki család nélkül él.
A fiam 3 éve saját lakásban él,saját barátnőjével,aki nagyon tündér lány.Nagyon kevés,gondosan megválogatott baráttal?
Sajnos Anyummal nem tartom a kapcsolatot,mert az ő istene a pénz.Nem lát túl a saját akaratán és mindenből úgy jöttünk ki,hogy a hibás én vagyok.2 hónapos koromtól Nagyim,édes Nagyim nevelt.Érthető,ha nincs anya/lánya kapcsolat.
Utóbbiak közül pedig többen újra és és újra csalódik?
Megmondom mit irigyelnek!
Az erőt,az őszinteséget, az önmagammal való megbékélést,a mosolyt,az örömet,hogy elégedett vagyok a kis lakásommal,a csodás panorámámmal,a Gabis kis autómmal és nincsenek elérhetetlen vágyaim és céljaim,de ami van azt elérem,bármi áron,bármennyi időbe teljen is.
Talán azt a képességet,hogy ha valakihez szólok megnyugszik,úgy érzi "jó kezekbe került" és támogatják.Mert így is van,beléjük karolok lélekben is és magammal viszem a gondjaikat,fájdalmukat.Aki akar segítséget,annak mindig megadom,akár saját magam háttérbe helyezve.Nyilván ez nem helyes engem tekintve,de én ilyen ember vagyok.
Talán azon kevés embert aki szeret,mellettem áll a legmeglepőbb pillanatokban érkezve és néhány szavuk és jelenlétük is hatalmas erőt,segítséget ad nekem,amit itt és most szeretettel köszönök!
Néha lélekben és fizikailag legyengülten érek haza,de másnapra mindig összerakom magam.
A módszerek mindig mások,de nekem erőt adnak és lehetőséget,hogy folytassam a kudarcok,csalódások,fáradtság ellenére is a másnapom.
Kívánom mindenkinek,hogy megtalálja ezeket,mert a végén csak ez számít,csak ez marad,nem a drága autó és a csicsás ház.
A végén mindenki egyedül marad.
Ha pedig nem békélünk meg magunkkal,nem adunk esélyt a lelkünknek szeretni magunkat minden hibánkkal együtt,akkor nem lesz jó a társaság. :)
Kevés idézetet szoktam az írásaimban használni,de most mégis szeretném megosztani veletek José Micard Teixeira portugál író szavait.
"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak.
Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz.
Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám.
Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást.
Nem érdekelnek a pletykák.
Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást.
Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket.
A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást.
Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni.
Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat.
És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet."
2022.02.06. Balogh Gabriella
